Hogy mi is az a hordóparcella, és hogyan is készül?
Fémhordókat kettévágni,
telepakolni termőfölddel,
majd azokat egymás mellé állítani, arányos mértani alakzatban- és már kész is!
És ki fog ott kertészkedni? Mozgássérült kertész társaink, akiknek így könnyebb és egyszerűbb lesz a növények gondozása.
És mit lehet csinálni a hordóparcellák mellett?
Például jógázni!
Sőt! Ha leszáll az est, bográcsozni is!
És, ha már tényleg leszállt...
Erre (is) jók a hordóparcellák.
1126-ban kutat ástak az északnyugat-franciaországi Lille város egyik kolostorának udvarán. A felszínközeli vízzáró kőzetet áttörve bővizű kutat sikerült fakasztani. Lille Artois grófság területén fekszik, és ennek nevéből származik a máig használatos elnevezés: artézi kút, artézi víz. Az artézi vizeket gyakran fosszilis vizeknek is nevezzük, bár a földtörténet fosszíliáihoz, kövületeihez képest nem is olyan régen keletkeztek. Egy-egy artézi medence lassan felhalmozódó vízkészlete akár több tízezer éve hullott csapadékból is keletkezhetett. 
Magyarországon az első artézi kutat a dunántúli Ugodon fúrták, 1830-ban. A legnevezetesebb artézi kutak lemélyítése azonban a XIX. század hatvanas-hetvenes éveiben tevékenykedő Zsigmondy Vilmos (Pozsony, 1821. május 15. – Budapest, 1888. december 21.) bányamérnök nevéhez fűződik. Határozott elméletet dolgozott ki a hőforrások feltárására és hasznosítására. Ezt 1867-ben a margitszigeti kutak megépítésével bizonyította. Itt az egyik fúrása 119,5 méter mélyre jutott le a József főherceg tulajdonában lévő területen. A margitszigeti kút 1500 m3 vizet adott naponta, magas kén, szénsav, kalcium és magnéziumtartalommal, ami különlegességnek számított, így a kivitelezést még I. Ferenc József császár- és király is figyelemmel kísérte.
Egyik leghíresebb fúrásának helyét ma is emléktábla őrzi: a budapesti Hősök terén, a honfoglaló vezérek szoborcsoportja előtt, a tér kövezetébe illesztett bronztábla jelzi, hogy 1868-78 között Zsigmondy vezetésével ott fúrtak 970 m mély artézi kutat.
Ebből a vízből kezdetben a Nádor-szigeten ideiglenesen kialakított Ártézi Fürdőt, majd később a Széchenyi fürdőt látták el forró gyógyvízzel (amely csak a XIX. század végére készült el). A kút a felszín alá rejtve ma is működik, és a Városligetben feltörő társával együtt a Széchenyi fürdőt táplálja.
Magyarországon a legtöbb artézi kutat (több mint 40 ezret) ma is az Alföldön találjuk.
2000 méter mélyről feltörő artézi víz biztosítja a hajdúszoboszlói gyógyfürdő vízellátását is, a kisebb talpmélységű (100 m körüli) kutak nagy része azonban ivóvizet szolgáltat. Az alföldi artézi kutakból évente a Balaton víztömegével majdnem azonos mennyiségű vizet termelnek ki. A vízutánpótlás már említett lassúsága miatt az artézi vízzel egyre takarékosabban kell bánni. 
A Föld talán legnagyobb artézi vízkészletét az ausztráliai Nagy Artézi-medence rejti. A medence területe Franciaország területének több mint háromszorosa (1,75 millió km2). A felülről miocén kori agyagos, alulról pedig óidei (paleozóos) gránitos vízzáró rétegek közé zárt jura-kréta időszaki (mezozóos) homokkő rétegek tárolják az artézi vizet.
A definíció az, hogy az artézi kút: olyan mélységi rétegbe fúrt kút, amelynél a magas nyomás következtében a víz magától tör a felszínre – hivatalosan: pozitív nyugalmi vízszintű kút.
Mivel a Leonardo Kert esetében is mélyről jön fel az artézi víz, és bi- és tricepsz építő, erőteljes muszkliképző karmunka nyomán tör a felszínre, illetve ömlik a locsolókannákba. Nők esetében ez az erőteljes és folyamatosan végzett felkari edzés kifejezetten hasznos, mert az integető izomnak nevezett, a felkar alsó részén a kor előrehaladtával lifegni kezdő zsírtömeg izomszövetté alakul. A kemény munka ellenére és éppen ezért nagyon szeretjük és megbecsüljük a kutat, mert a kezdetekkor azt is megtapasztaltuk, milyen nehéz a vizet messzebbről cipelni.
(fotó: Török Barbara)
Ezért szántam e bejegyzést az artézi víznek és kútnak, a megbecsülésen kívül ismerjük is meg kicsit jobban!
Egyre érdekesebb és számunkra egyre riasztóbb biológiai létformák (bogarak, rovarok, csigák, giliszták, stb.) tűnnek fel a Leonardo Kertben. Ezek egy része hasznos, mások viszont inkább kárt-esznek a saját fogyasztásra vagy gyönyörködtetésre termesztett növényeinkben. Egy részüket ismerjük, bár undorodunk tőlük, a többi egyed számunkra teljesen ismeretlen, így nem is tudjuk megítélni, mivel állunk szemben. A kertben feltűnő katicáknak 
már százszor felhangzott a "Katalinka szállj el" c. örökzöld, ha vakondokokról beszélünk, akkor a Csehszlovák kertésznadrágos kisvakond ugrik be, de nem mindegyik lénnyel vagyunk ily gyermekien nyitottak. 
Lássunk egy párat közülük!
Ez az üvegházi molytetű, amelyet egyik társunk már az elmúlt héten beazonosított, és praktikát is javasolt ellene. ► ► ► ► ► 
Káposztalégy távol: a légy a káposzta gyökérnyakára rakja a petéit. Megakadályozhatjuk, ha permetszert készítünk orvosi zsályából. Egy maréknyi friss levelet egy liter vízben egy napig áztatunk, majd leszűrjük és permetezhetünk. De jó lesz igyekezni, nehogy lekéssük a káposztalégy legfőbb rajzási idejét! A permetezést érdemes egy ideig hetente megismételni.
Földibolhák, apró rovarok, lyukak százait rágják a fiatal levelekbe, főleg a káposztaféléket károsítják. Elsősorban hideg, nedves időben pusztítanak sokat, ekkor a fiatal növény teljesen el is sorvad. Mit tehetünk? A földibolhák, pattanó bogarak a levegőbe ugranak, amikor közeledünk feléjük. Praktikaként épp ezt használjuk ki. Fogunk egy falapot, vagy dobozfedelet, bekenjük ragadós anyaggal, gépzsírral, majd a ragasztós felét végighúzzuk a védendő palántasor felett kb. 2-3 cm magasan. A bolhák felugrálnak, és a lapon maradnak. 
Meztelen és házas csigák: Egyszerűen össze kell gyűjteni őket. Egy másik lehetőség: a leginkább veszélyeztetett növényeket szórjuk körül hamuval, vagy égetett mészporral. A hamu és por kissé még emeli is a talaj pH értékét, és a csigák általában elkerülik ezen anyagokat. Az erdei fenyő háncsából aprított mulcs hasonló jó szolgálatot tesz. Komoly segítőtársaink lehetnek a madarak, a varangy és más békafajok, mert számukra csemege a csiga.
A levéltetű ellen is létezik hatásos biovédekezés. Kesztyűs kézzel bánva a friss csalánhajtásokkal, áztassunk be minél többet egy-egy tartálynyi vízbe. Hagyjuk ázni legalább két napig, majd a csalánleveleket el kell távolítani (komposztálhatjuk), a vizet leszűrve már permetezhetjük is a levéltetvekkel fertőzött növényeket. Még hatásosabb a módszer, ha hetente legalább egyszer, de inkább kétszer megismételjük. Rendszeresen alkalmazva hatásos. Vigyázat! Ha a csalánlevelet túl sokáig hagyjuk ázni, meleg nyári napokon kb. egy hét után elkezdődik az erős szaggal járó erjedés. Ez nem feltétlen szolgálja a jószomszédi viszony ápolását, ezért minél gyorsabban juttassuk ki a kiskerti növények tövéhez, jó tápanyagpótlás. 
A tetvek fő védelmezői a hangyák. Tetűtestőrként működnek, mert a tetvek édes váladékával, a mézharmattal táplálkoznak. A tetveket egyik helyről a másikra hurcolják és megvédik a katicabogár és a lebegőlegyek lárváitól is. A hangya a csápjával simogatja a tetű potrohát, erre az kiprésel magából egy csepp mézharmatot. Végül egy hangya egyszerre annyi tetvet „fej” meg, amíg jól nem lakik, sőt még a társainak is szállít a bolyba. A hangyák ezen felül nem csak a tetvekből nyernek cukros folyadékot, hanem a nedvdús gyümölcsökből is, ezért azokat is megmásszák. A sok kárt okozó levéltetvek túlzott elszaporodását tehát hatásosan csökkenthetjük, ha a hangyákat megpróbáljuk távol tartani és akkor is ha a kiskertben védő növénytársulásokat ültetünk.
A paradicsompalánták, a rózsabokrok közé pl. ültessünk büdöskét (bársonyvirág, Tagetes), vagy körömvirágot (Calendula). 
Ezek vonzzák a hasznos lebegőlegyeket, ezek lárvái levéltetvek ezreit falják fel. A katicabogár, vagy a fátyolka is nagy segítségünkre van a levéltetvek elleni védekezésben, őket nehezebb a biokertbe csalogatni, de mert a katicák a lombtakaró alatt meghúzódva tudnak áttelelni, nagyon fontos, hogy a biokertben a talaj egy részét szerves anyagokkal, lombbal, szalmával takarjuk.
e.
A fészkesek (Asteraceae) családjába, a tejnedvet tartalmazó nyelvesvirágúak (Asteraceae) alcsaládjába, a Lactuca nemzetségbe tartozó saláták (Lactuca sativa) közül a fejes saláta (Lactuca sativa var. Capitata) az egyik legrégebb óta kedvelt hazai salátánk, amely már több évtizeddel ezelőtt a vasárnapi rántott hús elmaradhatatlan kísérője volt.
Legfontosabb tápanyagai a kálium és az A-vitamin, közepes C-vitamin forrású, de kalcium, réz és vas tartalma sem elhanyagolható. K-vitamin tartalma fontos szerepet játszik az időskori csontritkulás megelőzésében.
Az egynyári saláta őshazája feltehetően Kis-Ázsia.
A rómaiak az étkezés utolsó fogásaként tálalták fel, tejnedvének enyhe nyugtató hatása miatt. Julius Ceasar kiemelt tiszteletét élvezte, mert egyik betegségéből való kigyógyulását a saláta jótékony hatásának tulajdonította.
A kertbarát Diocletianus közismerten nagy salátakedvelő volt.
Európában, a középkorban kezdték termeszteni. XIV. Lajos egzotikus fogásként feltálalt salátáit tárkonnyal és bazsalikommal fűszerezték. Az angol arisztokrácia olajos hal mellé fogyasztotta a mustárral ízesített salátát. Ekkor már étkezés előtt fogyasztották étvágyjavítóként.
A saláta szabadföldi helybevetésnek időpontja februártól májusig lehetséges, de fajtától függően egészen augusztus végéig ültethetjük - ekkor már jól szellőztethető fólia alá – ki a szabadfölbe, 20×20 cm sor és tőtávolságra. Vetőmagszükséglete 1-1,5 g/10m².
Jó szerkezetű, kissé laza, jó vízgazdálkodású, szerves anyagban gazdag talajba való.
Jól társítható paradicsommal, retekkel, karalábéval, póréhagymával. A fejes salátában kárt tesznek a meztelen csigák, ezért a salátaágyás mellé egy sor fokhagymát, körömvirágot, vagy büdöskét ültessünk ki. A fejes salátát más színes, tarka, fodros levelű salátákkal is összeültethetjük.
Ültetés előtti napon érdemes kissé beöntöznünk az előkészített ágyásokat, majd amikor a magokat elszórtuk, még egyszer öntözzük be a talajt, majd takarjuk be a magokat egy réteg földdel. Amikor kikelnek a magoncok, pár nap múlva sajnos ritkítani kell őket, hogy a megmaradt palántáknak legyen elég helye növekedni. A palánták között érdemes 10-15 cm-es távolságot hagyni, így erősebb salátákat kapunk. A kihúzott kis zsenge palántákat sem érdemes elpazarolni, vagy ültessük át őket máshová, vagy használjuk fel az aznap elfogyasztandó vegyes zöld salátánkhoz.
A saláta vízigényes növény így ne felejtsük el rendszeresen öntözni, lehetőleg kora reggel vagy késő este locsoljuk meg a növényeket. Ha folytonosan vetjük a magokat, szinte minden hónapban szedhetjük az ízletes friss salátákat, és elkerülhető, hogy az egész termés egyszerre érjen be.
A magvetéstől számított egy hónap múlva már szedhető a fejes saláta, és már panírozhatjuk is a csirkecombot!
e.
Befejeztem a kertelést... illetve elkezdem! Most már a növények lesznek a főszereplők - hozzá kell tennem, a flóra java még alig látszik –, sok ápolgatás, munka, napsütés, fény és főképp idő kellett, hogy megnőjenek, kikeljenek…
Azok a szado-mazo módra kikötözött növénykék a paradicsompalánták. Teljesen olyan az elnevezésük, mintha egy régi Santana album számai lennének: Chocolate Stripes, Japanese Trifele Black, Black From Tula, Orange Banana, Striped Roman…
(fotó: Török Barbara)
A telekhatárra az én kis petrezselyem és bazsalikom került (automatikus ragozás rulez!), melléjük pedig némi citromfű.
Amik még nem elég magosak ahhoz, hogy kilátsszanak a földből, az a színes mángold, a pak choy, a walla walla (az egzotikus hangzás ellenére nem egy ausztrál törzs tagjai…), wallamint a marcona Marconi Piros paprika.
Szakmai (fél)szemmel nézve a kert „lakóira”:
A színes mángold szára a szivárványt idézi: sárga, piros, rózsaszín, stb. Lágy szárú kétéves növény, az első évben a gyökere és a lombozata, a másodikban a magszára fejlődik ki. Pechjére azonban, mivel a konyhában a leveleit használjuk fel, ritkán éri meg a második évet. Sok napsütést igényel, ezért a bébikertemben szerintem pont jó helye lesz. Íze állítólag a spenóthoz hasonlít, majd tesztelés után beszámolok róla.
Az ázsiai konyha alapanyagaként igen népszerű Fehér szárú Pak Choy növése és művelése hasonló a kínai kelhez. Kisméretű, fehér szárú terméseket hoz, még zsenge állapotban kell szedni, felhasználni. Mivel eléggé vízigényes, nagyon kíváncsi vagyok, mennyire fogja bírni az én hektikus öntözési módomat. Az ültetési mélység 2-3 centi. Erről jut eszembe, az Oázisban, ahol a paradicsomkarókat beszereztük, láttam olyan műanyagból készült könnyű kis kézi ásót, amin centiméterjelzés is volt. Bár én végül egy jelöletlen, de strapabírónak tűnő fémásót vettem, ha valaki kezdő és kicsit bizonytalan, praktikus választás lehet az ültetéshez.
A Walla walla egy édes hagymafajta, lehet tálkába, vagy közvetlenül a kertbe ültetni. Én a késői kezdés miatt ez utóbbit választottam, 2-3 magot vetettem pár centis távolságokra. Reményeim szerint nagy méretű termést hoz, és nyersen is fogyasztható. 
Látszik, hogy szeretem az édességet, mert a hagyma mellett a Marconi Piros is édes, állítólag nem is kicsit. Zöldből pirossá érik, de már zölden is hasznosítható. A termés nagyra nő és bőtermő, de ezt egyelőre nehéz elhinni, hogy még az orrukat sem merték kidugni. (Na jó, elismerem, paprika esetén ez elég húzós feladat…)
Többen kérdezték, miért pont ezeket a zöldségeket választottam? Az volt az elvem, hogy ha lúd, legyen kövér, vagyis ne csak a közösségi élményt teszteljük, legyünk kicsit invenciózusabbak a növénynevelésben is, már csak azért is, mert sokaknak ígértem kóstolót. Így, ha elszúrok valamit, nyugodtan mondhatom azt is, hogy: „Ááá, ez nagyon egzotikus növény volt, ezen az éghajlaton kifejezetten ritkán sikerül termeszteni”, és nem kell azzal jönnöm, hogy: „Ööö, izé… Napokig nem mentem locsolni.”.
Ráadásul a lehetséges versenyekre is érdemes gondolni: a paprika vagy a karalábé kategóriának viszonylag sok indulója lehet, de ki küzd meg velem pl. walla wallában?! Na, ugye… Ha életben marad, simán jöhetek például azzal, hogy enyém a világ legjobb, Leonardo közösségi kertben termelt pak choy-a. És az már valami, nem?!
(A. Sz.)
A piaci színkavalkád közepén rögtön feltűnt a dzsungel zöld sziget, a maga elvágólagosan katonás rendbe állított palántáival. Mindenütt precízen kitáblázva, feliratozva, mi micsoda.
A palántatenger mögül épphogy kilátszott egy sötétkék kartonkendőt viselő pici, pirospozsgás, nefelejcskék szemű, nevetős arcú néni. Amikor nevetett, kerek arca olyan lett, mint egy dióbél, ezernyi ráncba szaladt a bőre mindenütt. Kedvesen és szeretettel beszélt a növénykéiről, kis szentjeimnek nevezte azokat, mintha saját édes gyermekeiről mesélne, szemeivel és apró kezeivel rebbenőn és óvón simogatta szárukat, levelüket.
Én, a „szakértő mezőgazda”, tisztában voltam azzal, ez a kőkemény piaci marketing: az arcon a pirospozsga, a dolgos kézen a köröm földtől feketéllő szegélye, az igen tiszta, ám viseltes ruha- a szöveg és a viselkedés betanult, a „bio” palánták tuti, hogy vegykezelt termelés eredményei.
Mert a palántái gyönyörűek voltak! A húsos, harsogóan üde levelek a zöld ezernyi árnyalatában pompáztak, kellették magukat, tökéletes méretben és érettségi fokban, a legideálisabb kiültetés előtti állapotban voltak.
Ahogy a stand mellett lassítottam, a nénike elém penderült, és egy cseppnyi tolakodás nélkül, kíváncsian érdeklődött, mit szeretnék. Nem sürgetett, szemeiben valódi kíváncsiság csillogott, újabb taktika!
Ám én - átlátván a szitán - üzleties hangon kérdezgettem, ez mi, mennyibe kerül, meddig lehet ültetni, mennyit kell locsolni, stb. Gondoltam, ha úgy teszek, mintha szakértő lennék, akkor nem tud becsapni, silányabb árut rám sózni. Végül - mivel már csak egy ültetésnyi helyem volt - a választásom egy csodálatos padlizsánpalántára esett, amely olyan volt, mint Bálint gazda legmerészebb álma lilában.
- Akkor ezt a padlizsánt megveszem. – mondtam.
- Vigyen kettőt, kedveském! – próbálkozott a néni.
Én azonban résen voltam:
- Nem, köszönöm, ezt az egyet kérem!
- Nézze, milyen szépek!
- Nem, mondtam, hogy csak azt az egyet veszem meg.- nyomtam meg határozottan az „egyet” szócskát.
- Pedig kettőt kellene, kedveském! – nevetett a néni.
- De miért? – kérdeztem én kissé bosszankodva az unszolásán.
- Mert ezek egymást porozzák be. Úgy lesz rajt’ termés, kedveském! – nevetett rám szégyenlősen a néni, és apró kezeivel jelentőségteljesen egymáshoz közelítgette a palántákat, és még kacsintott is…. 
A prezentációs felvilágosítás után arra gondoltam, hogy ki kell tennünk a 18-as karikát a bejárathoz, mert indul a szemérmetlen padlizsán szex!
e.
Információk:
Az akár 1 m magasra is megnövő tojásgyümölcs (Solanum melongena) - ismertebb nevén padlizsán - a burgonyafélékhez tartozó egyéves növény.
Eredetileg Kelet-Indiából származik, innen került be Európa déli területeire - elsőként Olaszországot és Görögországot hódította meg -, majd a többi mediterrán éghajlatú országban is termeszteni kezdték. A növény termésének magas a C-vitamin tartalma, valamint gazdag karotinban és ásványi sókban.
Gyökérzete a paradicsoméhoz hasonló, kb. 80 cm, szára fásodó. Levelei 8-12 cm hosszúak, virágai kék színűek. Maga a termés a néhány centiméterestől egészen a 30-32 cm-es hosszúságot is elérheti, formáját tekintve tojásdad vagy gömb alakú. Színe a mélykéktől a sötétliláig változhat.
Szaporítása magvetéssel a legegyszerűbb. Ha palántákkal próbálkozunk, ügyeljünk arra, hogy csak akkor ültessük ki, ha már elég kedvező az idő, mivel a növény kedveli a meleget (25 °C-os hőmérsékleten fejlődik legjobban), valamint a napi több órás napsütést.
A földjét a kiültetés előtt ássuk fel, trágyázzuk, hasonlóan ahhoz, mintha paprikát ültetnénk. A tápanyagszegény talajban a növény satnya marad, nem fejlődik megfelelően.
A magokat március utolsó napjaiban ültessük el, majd a kb. 8-10 nappal később kikelő magoncokat ritkítás után május közepe táján ültessük ki a szabadba (ha már éjjel sem hűl a levegő 15 °C alá). A kiültetésig biztosítsunk a növénynek 18-20 °C-os hőmérsékletet.
Akár több palántát is ültethetünk egymás mellé, ügyelve arra, hogy az ideális sor- és tőtávolság kb. 40x40 cm. A talajt ültetés után alaposan öntözzük be, és a földet nyáron se hagyjuk kiszáradni.
Az első termések július végén, augusztus elején várhatók. Csak a teljesen érett termést szüreteljük le, ha túl korán leszedjük, elmarad a további zöldséghozam. Ha viszont a kelleténél később szedjük le, a termés íze kellemetlen keserű lesz. A kellően érett termés színe szép élénk, héja fényes, míg a túléretté sötét és matt.
(Bálint gazda)
A Leonardo Kert első padlizsánja:
A hátteremről
A hátterem: szürke alapon fehér. Vagyis ültettem már növényeket a szüleimmel, dolgoztam építőtáborban a füredi kertészetben, tehát ha valaki megmondja, mit kell csinálni, akkor – jelentős segítséggel – elboldogulok a kertben. Viszont ha nekem kell kitalálnom…! Na, ott jön be a totális fehérség, és erre a későbbi bejegyzésekben számos jó példát fogok mutatni, a köz okulása érdekében.
A pici szürke folt miatt viszont megnyertem blogunk szerkesztőségében a „picit szakmaibb jellegű” cikkek készítését. Ígérem, igyekszem majd ennek az elvárásnak megfelelni, és legalább olvasással pótolom a gyakorlati hiányosságaimat, de előre is elnézést, ha lesz néhány tárgyi (vagy növényi) tévedésem, és szívesen veszem a korrekciókat.
Az előzmények
Amikor először hallottam a rádióban a magyarországi közösségi kertekkel kapcsolatos kezdeményezésről, épp vidéken voltam, a szüleimnél. Egy nógrádi kis faluban laknak, a hegyek között. A családi házhoz viszonylag nagy udvar és kert tartozik, de a föld agyagos, és a kert annyira lejtős, hogy szántani csak úgy lehet, ha közben valaki fogja az ekét, be ne dőljön. A sok nehézség ellenére is ragaszkodnak azonban a saját maguk által termelt háztájihoz, mert amit a boltban vesznek, az „nem olyan ízű”. Ez a szemlélet ragadt meg bennem is, de egy sötét, lelakott belvárosi bérház kevés lehetőséget ad a földművelésre. Emiatt lelkesedtem be nagyon, amikor az információ eljutott hozzám, és már akkor megígértem elnéző mosollyal és kissé hitetlenkedő arckifejezéssel reagáló anyukámnak, hogy én ebbe bizony belevágok.
Segítség, nyertem!
Pályáztam, izgultam, nyertem. Örültem, majd végiggondoltam, mibe is vágtam bele. A Kis herceg és a róka tipikus esete – megszelídítettem, felelősséggel tartozom érte. És ennek hatására kellőképpen meg is rémültem. Ijedtemben feladtam egy hirdetést a kedvenc közösségi oldalamon, a barátaim körében: „Heveny kertritisben szenvedők nálam gyógyírt találnak olthatatlan kertészkedési vágyukra, vagyis bébikertemhez garde(n)dam kerestetik!” Jöttek is csőstül a jelentkezők…, akikből végül két fő bizonyult aktívnak – jellemzően a hölgyek, Edit és Ildi. Ezúton is hálás köszönet érte!
Az eddigi tapasztalatok
Amikor a kertbe bepályáztam, pont olyan szakasza volt az életemnek, hogy sokat voltam egyedül munkában is, magánéletben is. Na, ez egy csapásra megváltozott! A levlistán keresztül szinte berobbant az életembe egy közösség – szervezni kell, véleményezni, tenni-venni a kertben. Ha erőfeszítéssel is jár, megnyugtató tartozni valahová.
A másik érzés pedig a fent említett felelősség. Az ember hajlamos könnyen venni dolgokat, ha nincs se kutyája, se macskája… Ezek ugyan még most sincsenek, de miután elültettem a palántákat, kicsit úgy éreztem, mintha szülővé váltam volna. Okosan és szeretettel kell nevelnem a csemetéimet…
(Angyal Szabolcs)
Prof. Dr. Bagdy Emőke: Hogyan lehetnénk boldogabbak?
"Reggel, mielőtt kinyitjuk a szemünket, állítsuk be az agyunkat arra, hogy ma egész nap jó dolgok történnek majd velünk. Mondjuk végig magunkban ezt a rövid szöveget: „Jó reggelt kívánok magamnak és mindazoknak, akiket szeretek, és akikkel ma csak találkozni fogok. Odavezetek egy fénysugarat a lábujjaimhoz, végigvezetem az egész testemen, és mosolyog minden pici sejtem, örül a mai napnak. Ma valami jó történik!” Próbáljuk ki – és tényleg valami jó fog történni! 
A saját egyetemi hallgatóimmal is csináltam ilyen kísérletet, igen meggyőző végeredménnyel. A gondolat, a tudat hatalma valóban teremt. Ha meg akarjuk találni ennek az összefüggéseit a modern kvantumfizikában, akkor egész nyugodtan menjünk utána, mert megtaláljuk. A szemünk persze mindent magába fogad, és viszi hátra a tarkólebenybe az információt – de ha az agyunk azt az üzenetet kapta, hogy ma jó dolgok történnek majd, akkor csak jókat keres. Meg van ígérve, te üzented meg – hol van az a jó? És egyszer csak valóban észrevesszük az apró, örömteli dolgokat! Egyszerűen kinyílik bennünk a pozitív érzelem, jobb lesz az energia-háztartásunk. Ezt mindenki kipróbálhatja saját kísérlet keretében is. Egy hétig minden reggel tegyük be a teremtő tudatunkba, hogy ma valami jó történik, közben figyeljük a közérzetünket, a lelkiállapotunkat, a velünk történt eseményekről pedig írjunk naplót - és rá fogunk jönni, hogy ez így igaz. Ha nem hiszünk másnak, higgyünk önmagunknak, a saját tapasztalatainknak!"
Ma reggel első utam a szerszámtároló kis házba vezetett, és láttam, hogy a belső tér szuper jó lett, áttekinthető, rend és tisztaság van, élmény belépni! Gábor, a kertmester a három Lacival az egész kertet komfortosabbá tette, így a jövő szombati közös munkát kellőképpen megkönnyítették számunkra.
Az egyik parcella társsal arról beszéltünk, hogy a nagy nyári melegben jó lenne, ha a locsolás befejeztével mindenki megtöltené az általa használt locsolókannát, és a következő kertész azzal a kissé átmelegedett, állottabb vízzel tudna locsolni. Ez azért fontos, hogy a jéghideg artézi víz ne égesse el a növényeinket. A kis házban a kannákat teletöltve is a helyükre lehet tenni, kivéve azokat, amelyek eresztenek. Egy kis odafigyelést igényel, de ez mindannyiunk közös érdeke, gondold meg!
A rézsűk szépek, változatosak, a közös gondozás az előnyükre vált, beindult a növények fejlődése, látható, hogy gondosan öntözzük azokat.
Napi praktikák, teendők:
Ugyancsak Gábor - mivel ő tartózkodik és dolgozik legtöbbet a kertben - jelezte a hét közepén, hogy a karalábé fölött szürke, hamuszerű rovarok szálldogálnak. Nina beazonosította nekünk, és ellenszert is ajánlott: Üvegházi molytetű: az apró rovar üvegházi, szabadföldi növényeket egyaránt szívogat, de különösen az üvegházakban makacs, veszélyes, ellenálló kártevő. Mit tegyünk? A kulcs a sárga szín. Ha egy sárga színű kartonra, falapra pl. gépzsírt kenünk, felakasztjuk az üvegházban, mint légyfogóra úgy szállnak rá a rovarok.
A levéltetvek ellen a legjobb orvosság a csalánpermetezés: 10 kg friss csalánt áztass be egy napra 50 liter esővízbe! Ha nem szeretnél élni ezzel a biztos, de nagyon büdös módszerrel, jó megoldás lehet a fák közé ültetett sarkantyúka, mert magához vonzza a tetveket. A zöldbab levéltetve ellen viszont rebarbarafőzettel védekezhetsz. Hetente többször permetezz ezzel a szerrel!
A kártevő rovarok hatásos ellenszere a kifőtt és kihűlt burgonyalé, míg a kártékony csigák kiváló gyűjtőnövénye a rebarbara.
Locsolás: A zöldség- és virágágyásokat közvetlenül a tőnél öntözzük, ez sokkal hatásosabb.
A szigetelőtakaró (mulcsolás) nem engedi a talajt gyorsan kiszáradni és a gazt is elnyomja. Így kevesebbet kell öntözni, kapálni és gyomlálni.
(fotó: Török Barbara)
A magasra nőtt évelő növényeknek támasztékra van szükségük, mivel a június gyakran lep meg minket heves záporokkal, zivatarokkal.
Hogy megvédjük az epret, szamócát a túl sok nedvességtől, még egyszer tegyünk alá szalmát.
Palántázás: A fiatal palántákat (főként a zöldségeket) késő délután ültessük ki a kertbe. Éjszaka ugyanis regenerálódnak az esetleg megsérült hajszálgyökerek.
Tegnap délelőtt rájöttem, miért nem vetik nyári melegben a sárgarépa magokat, miért tavasszal palántázzák azokat. A gangon dafke elvetett sárgarépa magjaim gyönyörűen kikeltek ugyan, már kb. 2-3 cm magas friss levélkék látszottak ki a földből, de a déli nap pillanatok alatt megégette az összeset. Azért próbáltam meg elültetni, mert senki nem mondta, miért tavasszal palántázzák, azt mondták, akkor van az ideje és kész. Már értem, miért. :)
e.
Meghasad a héj, a magból előbújik a növény,
Egy új élet serken, egy új nap reggelén.
Nem képzelheted, mire képes az apró magonc,
Csodálva nézed, kezedben forgatod,
Senki sem tudja, mit rejt az új jövevény.
Szunnyad, pihen még, egy jelre vár,
Hogy a világra szülje a csodát.
Honnan tudja, miből sejti, hogy itt az idő?
Ki szólítja e létre, ki mondja, ne félj, bújj elő! Élj!
Ki mondja neki, lefelé a gyökér, felfelé a levél!?
Az élet körforgása, az örök homályba vesző rejtély.
e.
(fotó:Török Barbara)
Évekkel ezelőtt, egy álmosító vasárnapon vizsgákra készülve pihenésképpen bekapcsoltam a TV-t, és az egyik adón egy ír nagyváros közösségi kertjét mutatták be éppen.
Soha nem hallottam erről a rendszerről, de annyira megtetszett ez a nagyváros közepén létesített, több tucatnyi, hobbi biokert és a köré szerveződött lelkes kis közösség, hogy fájó hiányérzetem támadt a nem létező vidéki romantika fílingre.
Attól kezdve valahogy mindig beleütköztem az ilyenfajta híradásokba, és azt tapasztaltam, hogy a világ számtalan országában mondtak nemet a jobbára értelmiségi, fiatalabb korosztályba tartozó csoportok az elgépiesedett, kiüresedő, dekadens nagyvárosra, és találtak – és nyertek! - egy kis egérutat a fizikai és mentális egészséget is óvó kiskert rendszerekbe. Oda, ahova egy fárasztó munkanap után kimerülten jólesik betérni, kapálgatni keveset, locsolgatni, anyai-atyai büszkeséggel figyelni a napról-napra cseperedő palántákat, megosztani a praktikákat a parcella szomszéddal, meghányni-vetni a világ dolgait a többiekkel, a közösség érdekében pluszmunkát végezni- majd onnan lelkileg feltöltődve hazatérni és ezerrel a családra koncentrálni. A zöldség-gyümölcs termés már csak hab a tortán, mert nem egészen ez a lényeg, bár kétségtelenül vonzó hab a saját.
A Lecsós Kert megalakulása után szinte egyértelmű volt, hogy a KÉK nem hagyja magára a pesti kiskertre vágyókat sem, és lám, májusban a Corvin-sétány végén, a Pál utcai fiúk Grund-jának tőszomszédságában megalakult a Leonardo Kert, a maga - megközelítőleg - 80 parcellájával.
A parcellák bérlésére való jelentkezés a befogadóképesség sokszorosa volt, így a leendő bérlőket sorsolás útján, nyilvánosan választották ki. Lett várakozók listája, és pót-várakozók listája is, ami bizonyítja a fokozott érdeklődést, és a további közösségi kertek kialakítására való igényt.
Két hete nagyüzemben működik a Leonardo Kert, mindannyian ültetünk, kapálunk, gyomlálunk, és eljutottunk arra a pontra, ahol a sokféle tudású, különböző életmódot élő, sokfajta nézetet képviselő, különböző korosztályból kikerülő, többségében aszfalton szocializálódott, amatőr kertész elmozdul egy valódi közösség kialakulásának irányába, amelyben a különbségekből adódó, nyilvánvaló örök viták mellett is felmutatható a kollektív érdeklődésből fakadó egyetértés néhány sarokköve.
Az igazi közösség lényege pedig az, hogy a nézetkülönbségek ellenére is legyenek olyan közös pontok, olyan közös értékek, amelyek a kósza sokaságból valódi közösséget teremtenek. Nálunk vannak.
Természetesen vannak és lesznek olyanok, akik lemorzsolódnak, talán azért, mert bennük több volt a nosztalgia a gyermekkorban a nagymama kertjéből a reggeli parasztkolbász mellé kihúzott friss újhagyma íze után, és kevésbé vágytak az ásásra, kapálásra, locsolásra, de mi, akik maradunk, szerencsésnek érezzük magunkat, és köszönjük a lehetőséget a KÉK-nek és az összes segítőnknek, akik bátorítják első, tétova lépteinket!
Ez a blog a miénk, Leonardo kertészeié, de örülünk annak, ha mások is olvassák, jó hírét viszik, és büszkék lennénk arra is, ha a Leonardo Kert mintául szolgálhatna a jövőben kialakuló közösségi kertek számára is.
(Sári Edina)
(fotó: Kővári Edina)
