Befejeztem a kertelést... illetve elkezdem! Most már a növények lesznek a főszereplők - hozzá kell tennem, a flóra java még alig látszik –, sok ápolgatás, munka, napsütés, fény és főképp idő kellett, hogy megnőjenek, kikeljenek…
Azok a szado-mazo módra kikötözött növénykék a paradicsompalánták. Teljesen olyan az elnevezésük, mintha egy régi Santana album számai lennének: Chocolate Stripes, Japanese Trifele Black, Black From Tula, Orange Banana, Striped Roman…
(fotó: Török Barbara)
A telekhatárra az én kis petrezselyem és bazsalikom került (automatikus ragozás rulez!), melléjük pedig némi citromfű.
Amik még nem elég magosak ahhoz, hogy kilátsszanak a földből, az a színes mángold, a pak choy, a walla walla (az egzotikus hangzás ellenére nem egy ausztrál törzs tagjai…), wallamint a marcona Marconi Piros paprika.
Szakmai (fél)szemmel nézve a kert „lakóira”:
A színes mángold szára a szivárványt idézi: sárga, piros, rózsaszín, stb. Lágy szárú kétéves növény, az első évben a gyökere és a lombozata, a másodikban a magszára fejlődik ki. Pechjére azonban, mivel a konyhában a leveleit használjuk fel, ritkán éri meg a második évet. Sok napsütést igényel, ezért a bébikertemben szerintem pont jó helye lesz. Íze állítólag a spenóthoz hasonlít, majd tesztelés után beszámolok róla.
Az ázsiai konyha alapanyagaként igen népszerű Fehér szárú Pak Choy növése és művelése hasonló a kínai kelhez. Kisméretű, fehér szárú terméseket hoz, még zsenge állapotban kell szedni, felhasználni. Mivel eléggé vízigényes, nagyon kíváncsi vagyok, mennyire fogja bírni az én hektikus öntözési módomat. Az ültetési mélység 2-3 centi. Erről jut eszembe, az Oázisban, ahol a paradicsomkarókat beszereztük, láttam olyan műanyagból készült könnyű kis kézi ásót, amin centiméterjelzés is volt. Bár én végül egy jelöletlen, de strapabírónak tűnő fémásót vettem, ha valaki kezdő és kicsit bizonytalan, praktikus választás lehet az ültetéshez.
A Walla walla egy édes hagymafajta, lehet tálkába, vagy közvetlenül a kertbe ültetni. Én a késői kezdés miatt ez utóbbit választottam, 2-3 magot vetettem pár centis távolságokra. Reményeim szerint nagy méretű termést hoz, és nyersen is fogyasztható. 
Látszik, hogy szeretem az édességet, mert a hagyma mellett a Marconi Piros is édes, állítólag nem is kicsit. Zöldből pirossá érik, de már zölden is hasznosítható. A termés nagyra nő és bőtermő, de ezt egyelőre nehéz elhinni, hogy még az orrukat sem merték kidugni. (Na jó, elismerem, paprika esetén ez elég húzós feladat…)
Többen kérdezték, miért pont ezeket a zöldségeket választottam? Az volt az elvem, hogy ha lúd, legyen kövér, vagyis ne csak a közösségi élményt teszteljük, legyünk kicsit invenciózusabbak a növénynevelésben is, már csak azért is, mert sokaknak ígértem kóstolót. Így, ha elszúrok valamit, nyugodtan mondhatom azt is, hogy: „Ááá, ez nagyon egzotikus növény volt, ezen az éghajlaton kifejezetten ritkán sikerül termeszteni”, és nem kell azzal jönnöm, hogy: „Ööö, izé… Napokig nem mentem locsolni.”.
Ráadásul a lehetséges versenyekre is érdemes gondolni: a paprika vagy a karalábé kategóriának viszonylag sok indulója lehet, de ki küzd meg velem pl. walla wallában?! Na, ugye… Ha életben marad, simán jöhetek például azzal, hogy enyém a világ legjobb, Leonardo közösségi kertben termelt pak choy-a. És az már valami, nem?!
(A. Sz.)
