A fészkesek (Asteraceae) családjába, a tejnedvet tartalmazó nyelvesvirágúak (Asteraceae) alcsaládjába, a Lactuca nemzetségbe tartozó saláták (Lactuca sativa) közül a fejes saláta (Lactuca sativa var. Capitata) az egyik legrégebb óta kedvelt hazai salátánk, amely már több évtizeddel ezelőtt a vasárnapi rántott hús elmaradhatatlan kísérője volt.
Legfontosabb tápanyagai a kálium és az A-vitamin, közepes C-vitamin forrású, de kalcium, réz és vas tartalma sem elhanyagolható. K-vitamin tartalma fontos szerepet játszik az időskori csontritkulás megelőzésében.
Az egynyári saláta őshazája feltehetően Kis-Ázsia.
A rómaiak az étkezés utolsó fogásaként tálalták fel, tejnedvének enyhe nyugtató hatása miatt. Julius Ceasar kiemelt tiszteletét élvezte, mert egyik betegségéből való kigyógyulását a saláta jótékony hatásának tulajdonította.
A kertbarát Diocletianus közismerten nagy salátakedvelő volt.
Európában, a középkorban kezdték termeszteni. XIV. Lajos egzotikus fogásként feltálalt salátáit tárkonnyal és bazsalikommal fűszerezték. Az angol arisztokrácia olajos hal mellé fogyasztotta a mustárral ízesített salátát. Ekkor már étkezés előtt fogyasztották étvágyjavítóként.
A saláta szabadföldi helybevetésnek időpontja februártól májusig lehetséges, de fajtától függően egészen augusztus végéig ültethetjük - ekkor már jól szellőztethető fólia alá – ki a szabadfölbe, 20×20 cm sor és tőtávolságra. Vetőmagszükséglete 1-1,5 g/10m².
Jó szerkezetű, kissé laza, jó vízgazdálkodású, szerves anyagban gazdag talajba való.
Jól társítható paradicsommal, retekkel, karalábéval, póréhagymával. A fejes salátában kárt tesznek a meztelen csigák, ezért a salátaágyás mellé egy sor fokhagymát, körömvirágot, vagy büdöskét ültessünk ki. A fejes salátát más színes, tarka, fodros levelű salátákkal is összeültethetjük.
Ültetés előtti napon érdemes kissé beöntöznünk az előkészített ágyásokat, majd amikor a magokat elszórtuk, még egyszer öntözzük be a talajt, majd takarjuk be a magokat egy réteg földdel. Amikor kikelnek a magoncok, pár nap múlva sajnos ritkítani kell őket, hogy a megmaradt palántáknak legyen elég helye növekedni. A palánták között érdemes 10-15 cm-es távolságot hagyni, így erősebb salátákat kapunk. A kihúzott kis zsenge palántákat sem érdemes elpazarolni, vagy ültessük át őket máshová, vagy használjuk fel az aznap elfogyasztandó vegyes zöld salátánkhoz.
A saláta vízigényes növény így ne felejtsük el rendszeresen öntözni, lehetőleg kora reggel vagy késő este locsoljuk meg a növényeket. Ha folytonosan vetjük a magokat, szinte minden hónapban szedhetjük az ízletes friss salátákat, és elkerülhető, hogy az egész termés egyszerre érjen be.
A magvetéstől számított egy hónap múlva már szedhető a fejes saláta, és már panírozhatjuk is a csirkecombot!
e.
