Meghasad a héj, a magból előbújik a növény,
Egy új élet serken, egy új nap reggelén.
Nem képzelheted, mire képes az apró magonc,
Csodálva nézed, kezedben forgatod,
Senki sem tudja, mit rejt az új jövevény.
Szunnyad, pihen még, egy jelre vár,
Hogy a világra szülje a csodát.
Honnan tudja, miből sejti, hogy itt az idő?
Ki szólítja e létre, ki mondja, ne félj, bújj elő! Élj!
Ki mondja neki, lefelé a gyökér, felfelé a levél!?
Az élet körforgása, az örök homályba vesző rejtély.
e.
(fotó:Török Barbara)
