Egyre érdekesebb és számunkra egyre riasztóbb biológiai létformák (bogarak, rovarok, csigák, giliszták, stb.) tűnnek fel a Leonardo Kertben. Ezek egy része hasznos, mások viszont inkább kárt-esznek a saját fogyasztásra vagy gyönyörködtetésre termesztett növényeinkben. Egy részüket ismerjük, bár undorodunk tőlük, a többi egyed számunkra teljesen ismeretlen, így nem is tudjuk megítélni, mivel állunk szemben. A kertben feltűnő katicáknak 
már százszor felhangzott a "Katalinka szállj el" c. örökzöld, ha vakondokokról beszélünk, akkor a Csehszlovák kertésznadrágos kisvakond ugrik be, de nem mindegyik lénnyel vagyunk ily gyermekien nyitottak. 
Lássunk egy párat közülük!
Ez az üvegházi molytetű, amelyet egyik társunk már az elmúlt héten beazonosított, és praktikát is javasolt ellene. ► ► ► ► ► 
Káposztalégy távol: a légy a káposzta gyökérnyakára rakja a petéit. Megakadályozhatjuk, ha permetszert készítünk orvosi zsályából. Egy maréknyi friss levelet egy liter vízben egy napig áztatunk, majd leszűrjük és permetezhetünk. De jó lesz igyekezni, nehogy lekéssük a káposztalégy legfőbb rajzási idejét! A permetezést érdemes egy ideig hetente megismételni.
Földibolhák, apró rovarok, lyukak százait rágják a fiatal levelekbe, főleg a káposztaféléket károsítják. Elsősorban hideg, nedves időben pusztítanak sokat, ekkor a fiatal növény teljesen el is sorvad. Mit tehetünk? A földibolhák, pattanó bogarak a levegőbe ugranak, amikor közeledünk feléjük. Praktikaként épp ezt használjuk ki. Fogunk egy falapot, vagy dobozfedelet, bekenjük ragadós anyaggal, gépzsírral, majd a ragasztós felét végighúzzuk a védendő palántasor felett kb. 2-3 cm magasan. A bolhák felugrálnak, és a lapon maradnak. 
Meztelen és házas csigák: Egyszerűen össze kell gyűjteni őket. Egy másik lehetőség: a leginkább veszélyeztetett növényeket szórjuk körül hamuval, vagy égetett mészporral. A hamu és por kissé még emeli is a talaj pH értékét, és a csigák általában elkerülik ezen anyagokat. Az erdei fenyő háncsából aprított mulcs hasonló jó szolgálatot tesz. Komoly segítőtársaink lehetnek a madarak, a varangy és más békafajok, mert számukra csemege a csiga.
A levéltetű ellen is létezik hatásos biovédekezés. Kesztyűs kézzel bánva a friss csalánhajtásokkal, áztassunk be minél többet egy-egy tartálynyi vízbe. Hagyjuk ázni legalább két napig, majd a csalánleveleket el kell távolítani (komposztálhatjuk), a vizet leszűrve már permetezhetjük is a levéltetvekkel fertőzött növényeket. Még hatásosabb a módszer, ha hetente legalább egyszer, de inkább kétszer megismételjük. Rendszeresen alkalmazva hatásos. Vigyázat! Ha a csalánlevelet túl sokáig hagyjuk ázni, meleg nyári napokon kb. egy hét után elkezdődik az erős szaggal járó erjedés. Ez nem feltétlen szolgálja a jószomszédi viszony ápolását, ezért minél gyorsabban juttassuk ki a kiskerti növények tövéhez, jó tápanyagpótlás. 
A tetvek fő védelmezői a hangyák. Tetűtestőrként működnek, mert a tetvek édes váladékával, a mézharmattal táplálkoznak. A tetveket egyik helyről a másikra hurcolják és megvédik a katicabogár és a lebegőlegyek lárváitól is. A hangya a csápjával simogatja a tetű potrohát, erre az kiprésel magából egy csepp mézharmatot. Végül egy hangya egyszerre annyi tetvet „fej” meg, amíg jól nem lakik, sőt még a társainak is szállít a bolyba. A hangyák ezen felül nem csak a tetvekből nyernek cukros folyadékot, hanem a nedvdús gyümölcsökből is, ezért azokat is megmásszák. A sok kárt okozó levéltetvek túlzott elszaporodását tehát hatásosan csökkenthetjük, ha a hangyákat megpróbáljuk távol tartani és akkor is ha a kiskertben védő növénytársulásokat ültetünk.
A paradicsompalánták, a rózsabokrok közé pl. ültessünk büdöskét (bársonyvirág, Tagetes), vagy körömvirágot (Calendula). 
Ezek vonzzák a hasznos lebegőlegyeket, ezek lárvái levéltetvek ezreit falják fel. A katicabogár, vagy a fátyolka is nagy segítségünkre van a levéltetvek elleni védekezésben, őket nehezebb a biokertbe csalogatni, de mert a katicák a lombtakaró alatt meghúzódva tudnak áttelelni, nagyon fontos, hogy a biokertben a talaj egy részét szerves anyagokkal, lombbal, szalmával takarjuk.
e.
