A piaci színkavalkád közepén rögtön feltűnt a dzsungel zöld sziget, a maga elvágólagosan katonás rendbe állított palántáival. Mindenütt precízen kitáblázva, feliratozva, mi micsoda.
A palántatenger mögül épphogy kilátszott egy sötétkék kartonkendőt viselő pici, pirospozsgás, nefelejcskék szemű, nevetős arcú néni. Amikor nevetett, kerek arca olyan lett, mint egy dióbél, ezernyi ráncba szaladt a bőre mindenütt. Kedvesen és szeretettel beszélt a növénykéiről, kis szentjeimnek nevezte azokat, mintha saját édes gyermekeiről mesélne, szemeivel és apró kezeivel rebbenőn és óvón simogatta szárukat, levelüket.
Én, a „szakértő mezőgazda”, tisztában voltam azzal, ez a kőkemény piaci marketing: az arcon a pirospozsga, a dolgos kézen a köröm földtől feketéllő szegélye, az igen tiszta, ám viseltes ruha- a szöveg és a viselkedés betanult, a „bio” palánták tuti, hogy vegykezelt termelés eredményei.
Mert a palántái gyönyörűek voltak! A húsos, harsogóan üde levelek a zöld ezernyi árnyalatában pompáztak, kellették magukat, tökéletes méretben és érettségi fokban, a legideálisabb kiültetés előtti állapotban voltak.
Ahogy a stand mellett lassítottam, a nénike elém penderült, és egy cseppnyi tolakodás nélkül, kíváncsian érdeklődött, mit szeretnék. Nem sürgetett, szemeiben valódi kíváncsiság csillogott, újabb taktika!
Ám én - átlátván a szitán - üzleties hangon kérdezgettem, ez mi, mennyibe kerül, meddig lehet ültetni, mennyit kell locsolni, stb. Gondoltam, ha úgy teszek, mintha szakértő lennék, akkor nem tud becsapni, silányabb árut rám sózni. Végül - mivel már csak egy ültetésnyi helyem volt - a választásom egy csodálatos padlizsánpalántára esett, amely olyan volt, mint Bálint gazda legmerészebb álma lilában.
- Akkor ezt a padlizsánt megveszem. – mondtam.
- Vigyen kettőt, kedveském! – próbálkozott a néni.
Én azonban résen voltam:
- Nem, köszönöm, ezt az egyet kérem!
- Nézze, milyen szépek!
- Nem, mondtam, hogy csak azt az egyet veszem meg.- nyomtam meg határozottan az „egyet” szócskát.
- Pedig kettőt kellene, kedveském! – nevetett a néni.
- De miért? – kérdeztem én kissé bosszankodva az unszolásán.
- Mert ezek egymást porozzák be. Úgy lesz rajt’ termés, kedveském! – nevetett rám szégyenlősen a néni, és apró kezeivel jelentőségteljesen egymáshoz közelítgette a palántákat, és még kacsintott is…. 
A prezentációs felvilágosítás után arra gondoltam, hogy ki kell tennünk a 18-as karikát a bejárathoz, mert indul a szemérmetlen padlizsán szex!
e.
Információk:
Az akár 1 m magasra is megnövő tojásgyümölcs (Solanum melongena) - ismertebb nevén padlizsán - a burgonyafélékhez tartozó egyéves növény.
Eredetileg Kelet-Indiából származik, innen került be Európa déli területeire - elsőként Olaszországot és Görögországot hódította meg -, majd a többi mediterrán éghajlatú országban is termeszteni kezdték. A növény termésének magas a C-vitamin tartalma, valamint gazdag karotinban és ásványi sókban.
Gyökérzete a paradicsoméhoz hasonló, kb. 80 cm, szára fásodó. Levelei 8-12 cm hosszúak, virágai kék színűek. Maga a termés a néhány centiméterestől egészen a 30-32 cm-es hosszúságot is elérheti, formáját tekintve tojásdad vagy gömb alakú. Színe a mélykéktől a sötétliláig változhat.
Szaporítása magvetéssel a legegyszerűbb. Ha palántákkal próbálkozunk, ügyeljünk arra, hogy csak akkor ültessük ki, ha már elég kedvező az idő, mivel a növény kedveli a meleget (25 °C-os hőmérsékleten fejlődik legjobban), valamint a napi több órás napsütést.
A földjét a kiültetés előtt ássuk fel, trágyázzuk, hasonlóan ahhoz, mintha paprikát ültetnénk. A tápanyagszegény talajban a növény satnya marad, nem fejlődik megfelelően.
A magokat március utolsó napjaiban ültessük el, majd a kb. 8-10 nappal később kikelő magoncokat ritkítás után május közepe táján ültessük ki a szabadba (ha már éjjel sem hűl a levegő 15 °C alá). A kiültetésig biztosítsunk a növénynek 18-20 °C-os hőmérsékletet.
Akár több palántát is ültethetünk egymás mellé, ügyelve arra, hogy az ideális sor- és tőtávolság kb. 40x40 cm. A talajt ültetés után alaposan öntözzük be, és a földet nyáron se hagyjuk kiszáradni.
Az első termések július végén, augusztus elején várhatók. Csak a teljesen érett termést szüreteljük le, ha túl korán leszedjük, elmarad a további zöldséghozam. Ha viszont a kelleténél később szedjük le, a termés íze kellemetlen keserű lesz. A kellően érett termés színe szép élénk, héja fényes, míg a túléretté sötét és matt.
(Bálint gazda)
A Leonardo Kert első padlizsánja:
